A teret nem az határozza meg, ami kitölti, hanem az üresség, amelyet magában foglal. A japán Ma fogalma a „negatív teret”, vagyis a dolgok közötti rést jelöli. Ebben az ürességben lakozik a jelentés, a béke és a lehetőség.
A Ma megértése
Nyugaton az üres teret gyakran úgy látjuk, mint valamit, amit meg kell tölteni. Ha egy csupasz fal van, képet akasztunk rá. Ha egy üres sarok van, széket helyezünk oda. A japán belsőépítészetben viszont a Ma szándékos. Az üres teret ugyanolyan gondosan tervezik, mint a lakott teret. Pihenőhelyet ad a szemnek, és lélegzetvételi teret az elmének.
Alacsony formavilágú életmód
A hagyományos japán bútorok minimalisták és a föld közelében helyezkednek el. Ez vizuálisan magasabbnak mutatja a mennyezetet, és szorosabban köti össze a lakót a földdel.
- Tatami szőnyegek: Szőtt nádszálas szőnyegek, amelyek puha, illatos padlózatot adnak, és meghatározzák a szoba méreteit.
- Csabudai: Rövid lábú asztal, amelyet a padlón ülve étkezéshez vagy munkához használnak.
- Zabuton és zaisu: Padlópárnák és lábak nélküli székek, amelyek kényelmet nyújtanak anélkül, hogy függőleges teret foglalnának el.
- Futonok: Alvómatracok, amelyeket nappalra összehajtanak és elraknak, így a szoba ismét üres, sokoldalú állapotba kerül.
Tárgyaink válogatása
A Ma tiszteletben tartásához szigorú válogatást kell gyakorolni. Csak azt mutassa meg, ami szép, szükséges vagy érzelmileg fontos. A galériafal helyett fontolja meg egy Tokonoma kialakítását – egy külön kialakított fülkét, ahol egyetlen tekercs vagy gondosan összeállított ikebana virágdísz látható, és amely az évszakokkal együtt változik. Az egyetlen tárgyra irányuló intenzív figyelem óriási mértékben növeli a jelentőségét.