A hagyományos japán otthon nem azért készül, hogy kizárja a természetet, hanem úgy, mint egy pavilon, amely meghívja a természetet. Az összhang akkor születik meg, amikor a belső és a külső építészet közötti határvonal finoman elmosódik.
Az engawa: a világok összekötője
Az engawa a hagyományos japán ház külső oldala mentén futó fa padlósáv, amely átmenetet képez a ház és a kert között. A külső tolóajtók kinyitásával a szoba folyamatosan átível a tájba. Építészeti engawa nélkül is elérhető ez az érzés a modern terekben, ha nagy, akadálytalan ablakokat használunk, amelyek a kinti világot élő festményként keretezik.
A kint bevitele
A természet otthonába hívása többet jelent, mint egy cserépben álló növény elhelyezése a sarokban. A természet szerves formáinak tiszteletben tartásáról van szó:
- Ikebana: A virágkötés művészete, amely a formát, a vonalat és az alakzatot hangsúlyozza, gyakran az üres teret használva fel, hogy kiemelje egyetlen ág természetes szépségét.
- Bonsai: A miniatűr fák nevelése meditatív gyakorlat, amely kicsinyített erdőt hoz az otthonba, és az idő múlását és a türelmet jelképezi.
- Nyers kő és víz: Olyan elemek beillesztése, mint a nem csiszolt folyami kövek a fürdőszobában, vagy egy kis, csendes bambuszos vízi elem, amely a természet megnyugtató hangját hozza be.
Földszínek és természetes textúrák
A japán ihletésű tér színpalettája teljes egészében a természetből származik. A tompa zöldek, a mély földbarna árnyalatok, a bambusz sárgái és a kő szürkéi földelt környezetet teremtenek. A mesterséges színek a gondolatokat a mesterségesség felé húzzák; a földszínek viszont a jelenhez kötik az elmét.